Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két gazda, Lali és Pali. Mindketten földművelésből éltek, ismerték is egymást, hiszen egymás közelében voltak a földjeik. Mindketten szerették a családjukat és a munkájukat is, ezért szorgalmasan dolgoztak a földjeiken.
De a földművelés nem egyszerű dolog. Az időjárásra semmilyen hatásunk sincs. Egyszer túl sok a csapadék, másszor nagy a szárazság. Kártevők is pusztítják a zsenge hajtásokat rendszeresen. Szóval voltak évek, amikor jó termésük volt, máskor bizony a fáradságos munkájuknak alig látszott a gyümölcse.
Beszélgettek, ötleteltek, mit is tehetnének, hogy javítsák a helyzetüket. Lali kitalálta, hogy bemehetnének a városba, és az ottani agrártudományi iskolában megtanulhatnák a legmodernebb mezőgazdasági eljárásokat, megismerhetnék a műtrágyák használatát és a növényvédelem legjobb módszereit.
Lali ötlete tetszett Palinak is. De aztán agyalni kezdett: „Miből utazzak én be a városba? Mennyibe fog kerülni a tanfolyam? Miből fogom megvenni a műtrágyát és a korszerű növényvédő szereket, mikor alig hoz pénzt a földem? Itt van az éhező család a nyakamon. Mit mondjak nekik? Nincs nekem most erre időm. Ki sem látszom a tennivalóból. Inkább megvárom, míg a földem jó termést hoz egyszer és majd abból a plusz pénzből el tudok menni a városba tanulni! Egyszer majd szerencsém lesz…”
Lali végül egyedül ment a városba, míg Pali inkább otthon maradt. Úgy érezte, okosan döntött, megspórolta az utazás és a tanfolyam árát. Van annak rengeteg helye, ugye? Lali figyelt és tanult egész nap. Kérdezett és jegyzetelt. Hazafelé végig azon gondolkodott, mit fog másként csinálni ezentúl. Megértette, hogy bár az időjárásra ezután sem lesz ráhatása, mégis sokat tehet a hatékonyabb termelés érdekében.
Lali átalakította a módszereit, változtatott, míg Pali maradt a régi „jól bevált és biztos” helyzetben. Néha átsandított Lali földjére, tanácsokat is kért tőle, de Lali szorgoskodása közben elmondott pár perces segítő magyarázatai nem tudták átadni mindazt, amit ő a városban hosszú időn át megtanult.
Lalinak eleinte lassan, de biztosan nőttek a terméshozamai. Rájött, mi az ő útja. A többletből rendszeresen eljárt a városba és beiratkozott, majd elvégezte az agráregyetemet. Az elkövetkező évek során az ország egyik legsikeresebb mezőgazdasági vállalkozója lett, míg Pali megmaradt a saját kis földjén.
Pali öregedve, egyre fáradtabban és titokban irigykedve figyelte szomszédja gyarapodását. „Könnyű neki, mert szerencséje volt!” – mondogatta, miközben törölgette izzadt homlokát. „Én is meg tudnám csinálni, ha kapnék egy esélyt. De sose kaptam.”
Te melyikük életét választanád inkább? Mit teszel most?